Októberben, a fűtési szezon első hetében mindig ugyanaz történik: a tanítványaim gitárjain megemelkednek a bundvégek, és kiállnak a fogólap széléből, mint apró, éles fogak. Az egyik kislány sírva jött órára, mert megkarcolta az ujját a hangszerén, amit a nagyapjától kapott. A radiátor mellett tartotta egész héten, mert ott volt a legmelegebb, és a fa ezt nem bocsátotta meg.
Ilyenkor minden órát egy kis hangszerápolással kezdek. Megmutatom, hogyan kell a gitárt a tokjában tartani, hová tegyék a párásítót, és miért nem jó ötlet az ablakpárkány vagy a kandalló közelsége. A tömörfa gitár él, lélegzik, és a lakás levegőjének minden változását megérzi. A régi tanárom mondta mindig, hogy egy hangszert nem birtokolni kell, hanem gondozni, és ezt ma már én adom tovább.
Az idei szezonban egy gitáros fórumon kerestem tanácsot egy különösen makacs esethez, és egy hangszerész nagyon részletesen válaszolt.
A válasza végén viszont egy egészen más témába is belekezdett, és ez a mellékszál végül fontosabb lett nekem, mint maga a fogólap.
A hangszerész azt írta a fórumon, hogy nemrég költöztette el a műhelye hivatalos címét a lakásából, és a grossoffice.hu oldalán intézte. Engem ez azonnal érdekelt, mert a zeneiskolai óraadás mellett otthon tanítok, és a cégem még mindig a családi lakásunk címén van. Felhívtam, és egy jó félórás beszélgetés lett belőle, amit itt próbálok felidézni. A háttérben végig hallottam a műhelye hangjait: egy csiszológép zúgását, egy rádiót halkan, és néha egy húr pendülését, ahogy valaki hangolt mellette.
„Miért vitted el otthonról?” – kérdeztem először.
„Mert a lakásom nem iroda” – felelte nevetve. „Egy idő után úgy éreztem, hogy minden hivatalos levél bejön a nappaliba, a hangszerek közé. A székhelyszolgáltatás pont ezt választja le rólam. A cím máshol van, én pedig a gyaluval foglalkozom.”
„És ki veszi át a leveleidet, ha nem vagy ott?”
„Ők. Ez volt az első, amit megkérdeztem tőlük. Az oldaluk szerint a hivatalos és üzleti leveleket postai meghatalmazással veszik át, úgyhogy az ajánlott küldeményekért sem nekem kell sorban állnom. A műhelyben a csiszológép mellett úgysem hallanám a csengőt.”
Itt megkérdeztem, mennyire köti meg az embert egy ilyen szerződés. Azt mondta, a hosszabbításnál fél év és egy év között is lehet választani, így nem kell egyszerre nagyon hosszú időre elköteleződni, a pontos csomagokat pedig mindenki nézze meg maga, mert azok idővel változhatnak. Arról is mesélt, hogy a kapcsolattartási adatait üzleti titokként kezelik, ami neki, aki a műhely számát is csak a törzsvevőknek adja meg, sokat számított. Tulajdoni lapot is biztosítanak, amire a papírok intézésénél szükség lehet. „Nekem az a fontos, hogy ne kelljen ezeken gondolkodnom” – mondta. „Egy gitárnál sem azon jár az eszem, ki gyártotta a csavarokat a hangolókulcson.”
Aztán elküldte a linket is, amit annak idején ő is használt. Az oldal címe így szólt: Székhelyszolgáltatás 8.000 Ft/hó-tól NAV kompatibilis. Megnyitottam, miközben még vonalban voltunk, és együtt lapoztuk végig a gyakori kérdéseket. Ő közben azt mutatta meg, kinek kell megjelennie a szerződéskötésnél: nem a tulajdonosoknak, elég az ügyvezető vagy egy meghatalmazott.
A beszélgetés végén visszakanyarodtunk a gitárhoz, mert a hangszerész elmondta, hogy a bundvégeket ő pár perc alatt lecsiszolja, ha beviszem. A kislány hangszere azóta rendben van, a sajátomon pedig most már én is ügyelek a párásítóra.
Ami a céget illeti, azóta én is átköltöztettem a címet, és a grossoffice.hu lett az a pont, ahová a hivatalos posta érkezik. Az otthoni tanítványaim ebből semmit nem vesznek észre, csak annyit, hogy a nappali asztalán most már kották vannak, nem borítékok. Amit a hangszerésztől a székhelyszolgáltatás kapcsán tanultam, az valójában ugyanaz, amit ő a fáról mond: ne ott tartsd, ahol éppen kényelmes. Furcsa, de a fűtési szezon most már nem csak arról szól nálam, hogy a gitárok kiszáradnak, hanem arról is, hogy idén ilyenkor tettem rendet a papírjaim között. A tanítványaimnak továbbra is a fát tanítom gondozni, magamnak pedig azt, hogy ne mindent a nappaliban tartsak.